szóval az első köszönetem (bocsi iskolába járó egyetemisták) az, hogy nekem minden hétvégém 3 napos lesz:D így hát a délelőttöm halálos nyugalomban telt. sokáig aludtam, aztán olvasgattam, tanulgattam. aztán együtt ebédelt a család (a kicsik nélkül, de az mindegy), ami így elég vicces volt, és finom természetesen:D

a délutánért nagyon nehezemre esik hálát adnom. néhány napja a bkk nem akarta elhinni, hogy diák vagyok, ezért ma az akácfa utcai pótdíjbefizetőhelyre vezetett az első utam. de még ott sem akarták elhinni, szóval máshová küldtek ahol elromlott a gép, így újfent átirányítottak és így tovább. azért az nagyon jó volt, hogy többnyire kedves embereken kellett átküzdenem magam. ja, és hogy miután átestem a holtponton már könnyebb volt mosolyogni.

plusz kedves csillanás volt a sötét hangulatomban egy sétáló feka, aki énekelgetve haladt előttem mikor a végső állomásomra igyekeztem. ő tipikusan megmosolyogtatós pillanat lett volna ha jókedvemben vagyok, így csak septiben megelőztem, de utánam szólt, és nagyon szépeket mondott nekem. bár köztudott, ha a feka szőkét lát egyből lehazudja a holdat az égről, de azért jól esett..:D

hát szóval ez a kis kirándulás nem esett annyira jól, ezért nagyon örülök,hogy végre sikerült rendeznem a dolgot, már nyugodtan aludhatok.

doró:)

Megosztás a facebookon