szépjóestét mindenkinek!

 

az utóbbi két nap a találkozásokról szólt. az van, hogy alapvetően sokszor nehezemre esik az emberekkel kedvesen beszélgetni. hiszen, ha az embernek ott van egy olyan beszélgető partner mint én, akkor nagyon kellemes és kényelmes magamba fordulva eldiskurálni, nem törődve a környezettel.. de tényleg!! ezek a beszélgetések találkozások, amiket le írok mindjárt, nem az önfeledt csevegésről szólnak nekem.. viszont szükségem van rájuk különben még ennél is antiszocabb lennék..:D

 

hétfő:

órák közben volt egy laza 3 órás ebédszünetem. ahelyett, hogy tanultam volna elkezdtem dumálni egy évfolyam társammal, aki eddig vad idegen volt. (egymással szemben ültünk, muszáj volt.) az az érdekes, hogy eddig csak látásból ismertem és rohadtul nem volt szimpi.. hát egyik kérdés után jött a másik..túl a felszínes kérdéseken.. érdekes volt ilyen rövid idő alatt  ilyen sokat megtudni valakiről. nem mondom, hogy a legjobb barátnőm lesz, de jó érzés, hogy a 240 emberből legalább mi tudjuk egymásról, hogy honnan-hova.

délután házavató családi banzájra voltam hivatalos. öröm volt látni az unokatesómék új tágas szerzeményét. eddig folyton költöztek kisebbnél kisebb lyukakba.. legtöbbet egyik kölyökrokonnal dumáltam, meglepően értelmes lény, pedig csak nagycsoportos!! kedvenc pillanat: 7-8 kisgyerek őrjöng a játszószobába (felnőttek kint értekeznek) domibaba (a nagycsopis) kijön és közli, hogy oda csak gyerekek mehetnek be. hát mondom akkor én megyek, kicsit vonakodva beenged. azán bent mikor a csajokkal épp beszéljük megfele a legújabb frizura divatot (mer köztudottan ahhoz nagyon értek) domi odajön vívódva: "te gyerek vagy?" szakadtam, látszott az arcán hogy nagyon nem tud elhelyezni..:D

(domika a balon)

külön király, hogy nekik mostan már úton van az 5. bébike aki nagy örömömre lány lesz, engedélyemmel a dorottya nevet fogja viselni (a szerencsétlen). szal névrokon-rokon:Dtök menőkleszünk ha előjön:D

 

ma:

 

délután vekker helyett a lakóotthonba mentem, ahol önkénteskedek, mert teadélután volt. jó volt végre beszélni a régi kollégákkal (akiket szerettem is) meg a srácokkal. nagyon jól esett, hogy a szülők is nagyon örültek nekem, kedvesen kérdezgették, hogy hogy megy a suli..meg miért hagytam el a gyerekeiket:D nem igazán értem, hogy mit esznek egy szakképzetlen 20 éves rajtam.. de aranyosak:D

 

wow..hát kb ennyi!! összefoglalva eszetlen köszönöm a bazinagy családomat!! azt, hogy a suliban is kezdem megtalálni a helyem! és köszönöm a fogyikat, de nagyon!!

 

doró:)

Megosztás a facebookon