három meghatározó/emlékezetes/király élményt szeretnék megosztani veletek a hétvégémből!

1. van egy olyan tárgyunk a suliban, hogy vizuális kifejezés és képességfejlesztés, azaz egész órán festegetünk.. hát nyilván ez a kedvencem, szóval pénteken úgy döntöttem, hogy "tanulok".. sikerült anyut is bevonni, szóval együtt alkottunk:D őszi szüneti tervem, hogy meszelem, újrafestem aztán kipingálom a szobám falát.. hát a maradék festékkel kicsit gyakoroltam, csak hogy hogy mutatnak a színek a falon..:D

valahogy így néz ki..:D

2. szombat este voltam öregdiáknapon a szent imrében. a suli belső udvara a tetőig fel van állványozva, épp ügyködnek valamit a falon. hát két jó barátommal jó hangulatba keveredve elhatároztuk, hogy felmászunk. hálás vagyok, amiért senkinek nem lett baja, nem esett sehova.. és az élményért is, mert nagyon felemelő volt!!

3. eléggé fontosak az életemben a filmek! és igen a vasember menő, az aranyhaj eszetlen cuki, a fogadomtól meg több szempontból elolvadok.., de vannak filmek amik komolyan befolyásolják a hangulatomat, a világnézetemet vagy (bármilyen ciki) a pályaválasztásomat is.. hát azért az ilyenek nagyon ritkák és pont megfelelő időben kell, hogy beüssenek..:D hát múlt héten találtam egy ilyet! (öcsém lelkigyakorlatának hála..) humoros, megható, tragikus, színes, okos, látványos, hosszú, hangulatos, indiai és nagyon kedves mondanivalója van!

Aal izz well!!

 

köszönöm!!

 

doró:)

Megosztás a facebookon

Van egy csoportom a Bocskai Általános iskolában. 10-en vannak és egytől egyig nagyszerű gyerekek: kérdeznek, jelentkeznek, hozzászólnak, udvariasak és képesek meghallgatni egymást. Jóság lakik a szívükben és nem rejtik véka alá. 

Hálát adok Neked értük!

Gábor

Megosztás a facebookon

Ma végre volt egy kis időm lenyugodni: Negyed kettő körül váratlanul összefutottam az egyik volt osztálytársammal a Móriczon a villamos-megállóban, aztán felhívott magához és megkínált egy kis zöldséglevessel. Amikor tőle elmenőben kiléptem az utcába, egyszerűen azt éreztem: ebben a gyönyörű időben, nincs is jobb annál, mint sétálni egyet, majd keresni egy napsütötte helyet, ahol leülhetek, és egyszerűen csak lenni. Így is tettem. A Gellért-hegyen találtam magamnak egy jó helyet, és próbáltam kilépni az őrületes zakatolásból, a mindennapok pörgéséből, abból, hogy mit rontottam el a hittan óráimon, és mit kéne változtatni, meg amúgy mi mindent kellene még mostanában elintéznem. Kellett legalább fél óra, mire ki tudtam kapcsolni valamelyest és jelen lenni. Éreztem, hogy nincs is annál szebb mint, amikor az első őszi hűvösebb idő után újra visszatér még a meleg. Néztem a bogarakat körülöttem, észrevettem egy-egy gyíkot, és figyeltem az elsétáló embereket. Néhány perc volt csupán, mikor végre üresnek tudtam érezni magamat. Olyan jó rácsodálkozni: mennyire jelentéktelen minden kis problémám, mikor süt a nap, csend van, meleg: élettel teli, varázslatos őszi idő!

Gábor

 

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!
A mai napom nem volt az igazi de voltak benne jó pillanatokat és ennek a blognak pont ez a lényege, hogy ezeket megkeressük.

A legjobb ma az volt, hogy (nektek ugyan elfelejtettem mondani) de ma tv sztár lettem a köztv örökbecsű műsorában, a Maradj Talponban szerepeltem (ha érdekel, hogy nyertem -e nézd meg :D). Na de a jó nem is ez volt mert már rég volt a forgatás, hanem az, hogy csomó kedves üzenetet kaptam, pedig még én is elfelejtettem, hogy ma adják le.

Ami még nagyon jó volt, hogy bár egy hete vezettem utoljára, tök jól ment ma és túl is vagyok a felén!

Aztán lássuk csak, ezeket már tényleg nehéz megkeresni...
Egész délelőtt tudtam tanulni. És ugyan nem mentek olyan jól a feladatok mint legutóbb de már napok óta nem tudtam rendesen tanulni, úgyhogy ennek is tudok most örülni.
Valamint a mai röpi edzés annyira nem volt jó de legalább volt!
És a legjobb hír még tegnapról:

Fordított a Barca és nyeeeert!!

Vamos!

Marci, sztár (háhá Gergő már nem csak te vagy az :D)

Megosztás a facebookon

Na kérem alássan! 

Ez a hetem érdekesen kezdődött, és nem volt végig boldog, de most elképesztően sok és nagy indokom van örülni.

Hétfőn tanultam és egy nagyon rossz könyvet olvastam.

De este NyíL volt, és örülök, hogy eljött velem Panni, a barátnőm és tetszett neki. Utána együtt sétáltunk, és az is szuper volt! 

A keddem nem volt jó, de este jót edzettem, és ezzel az egész napom jól zárult, különösen, hogy Skype-olhattam a szívemnek fontos illetővel.

A szerdám jó volt nagyon, klasszak voltak az óráim, és egészen jól ment a holland.

Végül megtudtam, hogy a szívemnek fontos illető, aki nagyon messze lakik, eljön Budapestre jóval hamarább, mint azt gondoltam!!

(imádkozom, hogy kapja meg a szabadságát)

 

Hálás vagyok az iskoláért, a barátaimért, azért, hogy egy fantasztikus szobában lakhatok, még kiválóbb szobatársakkal. (akik egész este egy cicán röhögnek... Kata? )

De ma leginkább a messzi-hamarosan közeli- illetőmért vagyok hálás!

Köszönöm:

Bogi

Megosztás a facebookon

szépjóestét mindenkinek!

 

az utóbbi két nap a találkozásokról szólt. az van, hogy alapvetően sokszor nehezemre esik az emberekkel kedvesen beszélgetni. hiszen, ha az embernek ott van egy olyan beszélgető partner mint én, akkor nagyon kellemes és kényelmes magamba fordulva eldiskurálni, nem törődve a környezettel.. de tényleg!! ezek a beszélgetések találkozások, amiket le írok mindjárt, nem az önfeledt csevegésről szólnak nekem.. viszont szükségem van rájuk különben még ennél is antiszocabb lennék..:D

 

hétfő:

órák közben volt egy laza 3 órás ebédszünetem. ahelyett, hogy tanultam volna elkezdtem dumálni egy évfolyam társammal, aki eddig vad idegen volt. (egymással szemben ültünk, muszáj volt.) az az érdekes, hogy eddig csak látásból ismertem és rohadtul nem volt szimpi.. hát egyik kérdés után jött a másik..túl a felszínes kérdéseken.. érdekes volt ilyen rövid idő alatt  ilyen sokat megtudni valakiről. nem mondom, hogy a legjobb barátnőm lesz, de jó érzés, hogy a 240 emberből legalább mi tudjuk egymásról, hogy honnan-hova.

délután házavató családi banzájra voltam hivatalos. öröm volt látni az unokatesómék új tágas szerzeményét. eddig folyton költöztek kisebbnél kisebb lyukakba.. legtöbbet egyik kölyökrokonnal dumáltam, meglepően értelmes lény, pedig csak nagycsoportos!! kedvenc pillanat: 7-8 kisgyerek őrjöng a játszószobába (felnőttek kint értekeznek) domibaba (a nagycsopis) kijön és közli, hogy oda csak gyerekek mehetnek be. hát mondom akkor én megyek, kicsit vonakodva beenged. azán bent mikor a csajokkal épp beszéljük megfele a legújabb frizura divatot (mer köztudottan ahhoz nagyon értek) domi odajön vívódva: "te gyerek vagy?" szakadtam, látszott az arcán hogy nagyon nem tud elhelyezni..:D

(domika a balon)

külön király, hogy nekik mostan már úton van az 5. bébike aki nagy örömömre lány lesz, engedélyemmel a dorottya nevet fogja viselni (a szerencsétlen). szal névrokon-rokon:Dtök menőkleszünk ha előjön:D

 

ma:

 

délután vekker helyett a lakóotthonba mentem, ahol önkénteskedek, mert teadélután volt. jó volt végre beszélni a régi kollégákkal (akiket szerettem is) meg a srácokkal. nagyon jól esett, hogy a szülők is nagyon örültek nekem, kedvesen kérdezgették, hogy hogy megy a suli..meg miért hagytam el a gyerekeiket:D nem igazán értem, hogy mit esznek egy szakképzetlen 20 éves rajtam.. de aranyosak:D

 

wow..hát kb ennyi!! összefoglalva eszetlen köszönöm a bazinagy családomat!! azt, hogy a suliban is kezdem megtalálni a helyem! és köszönöm a fogyikat, de nagyon!!

 

doró:)

Megosztás a facebookon