Hűűha, már mindenki marha rég írt ide.. :)

De ma úgy döntöttem írok, mert mióta nem írtam jó sok minden történt.. bár már a felére se emlékszem(öregszem én is.. :D )
Szóval tegnap tudatosult bennem hogy milyen szupi egyetemre járok, ma meg hogy h nem is annyira jóba :) szóval ez úgy volt, hogy épp reszelgettem az alumínium lemezemet a műhelyben (mert mi mást csinálnék..) és ráébredtem h milyen jó már ez, nem egy előadáson kell ülnöm és hallgatni az uncsi előadásokat hanem tényleg gyakorlattal tanulunk és így minden sokkal izgisebb. Ma viszont elvágtam az ujjam műhelyen :) de attól ég jó volt, viszont ma vannak az elméleti óráim,amik amúgy nem annyira rosszak, de sok nem túl vidám dolog derült ki (pl h vissza akarják adni a régi és nem igazán jó művtöri tanárunkat pedig ez a mostani nagyon jó, a másik viszont h ez a nagyon jó tanár, egy kis szakdolgozatot kér tőlünk vizsgára és elmagyarázta a kritériumokat és hát félek.. :D ) No de előtte volt szünetem ami nem mondom hogy túl tartalmasan de igazán jól telt el, na és ez már az a távolság amikor konkrétumokra nem emlékszem :) 
Viszont most nagy változás van a családunk életében, mert a bátyám elköltözött a menyasszonyával, ki Piliscsabára és most nagyon fura hogy a régi meg 5 meg 6 fős létszám hirtelen 4re csökkent és most apukám sincs itthon szóval most csak 3man vagyunk naagyon fura, de már szokom az üres szobák látványát :)
Amiért viszont igazán hálás vagyok hogy ilyen jók mostanában a NyíL alkalmak meg utána a "beszélgetések" meg a lelkes emberek meg minden szóval tiszta jók vagyunk! :)
Panka 

Megosztás a facebookon

A csütörtök a legkeményebb napom: Reggel 6-kor kelek, mert megyek 7-re focizni, majd 10-től fél 2-ig 4 hittant tartok 4 különböző teremben (pincében lévő satupados technika terem, info terem, rendes tanterem), mindezt 2 különböző iskolában, sokszor projektorral, hosszabbítóval, laptoppal, és mindenféle egyéb cuccal feldíszítve, szinte szusszanás nélkül. Ahogy hazafelé ballagok e nehéz délelőtt után, a pocsékul sikerült 6.b-sekkel való órám képei peregnek a fejemben. Valahogy náluk semmi sem működik. Se egymást, se engem nem tudnak meghallgatni. Pedig tavaly még tök jó óráim voltak velük. Idén egyszerűen borzalom. Dúlnak bennem az indulatok, még itthon is egyre csak bosszankodom. Pedig milyen jó volt reggel elképzelni, hogy majd e sok óra után elkészítem ebédre a mirelit túrós és lekváros derelyémet, amit már egy ideje őrizgetek a mélyhűtőben. És ebéd közben még mindig csak fortyogtam magamban.

Csak lassan kezd elhagyni a bosszúság. Hisz mennyi jó dolog is történt és még vár is rám: A foci szuper volt!:-), a többi órám nem sikerült rosszul, este találkozom Flórával, itt a hétvége, megjött a film, amit interneten rendeltem, a kis keresztfiam, vasárnap megyek kirándulni, Ambrus, most lesz egy éves, és egy csomó ember szeretete éltet nap mint nap!:-)

 

Múljék mindenkinek a bosszúsága....

 

Gábor

Megosztás a facebookon

Pont, amikor már azon gondolkoztam, hogy nem lesz az úgy jó, hogy hetente egy teljes napot se tudok tisztán pihenésre szánni, ajándékba kaptam egy kis időt! A Sapientián ugyanis szombaton fél 9-től este fél 6-ig tartott volna eredetileg a szakmai identitás tréning, de mivel csak 3-an voltunk, a tanár már délben elengedett minket. Így szombat délután tudtam haladni a dolgaimmal, és a vasárnap végre teljes egészében a pihenésről szólhatott. Végre volt időm gitározni, énekelni és felfrissíteni az mp3 lejátszómon a zenei repertoárt. Például ezzel:

https://www.youtube.com/watch?v=7pvci1hwAx8

 

Keressétek a Szépet!

 

Gábor

Megosztás a facebookon

Na sziasztok!
Rég nem írtam, sok minden volt...

A bátyámnál jártam Szegeden, és szuper jól éreztem magam! Alig várom, hogy megint mehessek! :)

Zh-kat írtam, többet belőlük, és elég jól mentek, szóval örülök!

Elmentem az első thai-box edzésemre. Három év kihagyás után hihetetlen volt felvenni megint a kesztyűmet, felemelni a padlóról a lábam, és érezni, hogy célba talál a rúgás. A Mester, aki nagyon kedves, már versenyzési lehetőséget is felajánlott, nagyon boldog lettem miatta, hiszen mi sem jelent többet, mint sikeresnek lenni valamiben, amit szeretsz. Olyan volt az egész, mint hosszú idő után hazatérni. Talán még melegebb is volt a haza ölelése. Ismerős talaj a lábam alatt, és megszokott mozdulatok... hiába telt el több év a kényszer-kihagyásból.

Tegnap volt 20 éves a holland tanszék, és közösen ünnepeltem sokakkal, beszélhettem a nyelvet, megdicsérték a kalapom többen ( :) ), és kellemesen tölthettem egy estét :)

Ma voltam kirándulni a Szent Imrésekkel, és elképesztő jó hangulat volt, játszottunk, beszélgettünk, gyilkosoztunk (aki érti, érti ). Együtt imádkoztunk, új embereket ismerhettem meg. Felemelő érzés volt olyanok között lenni, akikkel megoszthatom a hitem, a szeretetem, a vágyaim. Olyanokkal, akik megértenek. A világban olyan ritka ez, és jó otthon érezni magam! :)

Hálás vagyok, hogy Isten elvezetett ehhez a közösséghez :)

Mint mindig, most is hálás vagyok még a családomért, a szeretteimért, hogy tanulhatok, hogy beszélhetek egy nyelvet, amivel valakinek a szívéhez szólhatok!

Szóval köszönöm!

Bogi

Megosztás a facebookon

Ma ismét volt etika órám a Veres Pálné Gimnáziumban. Két állítás mellett illetve ellen kellett érvelni kis csoportokban: Az egyik: Egyedülállóként is lehet valaki ugyanolyan boldog mint párral. A másik: Egy izomsorvadásban szenvedő ember is lehet boldog. Minden kiscsoportból kijött valaki és elmondta, hogy milyen érveket szedtek össze. És képzeljétek, ez a drága csoport megtapsolta ezeket a szószólókat. Úgy örültem neki. És annak is, hogy úgy érzetem, sikerült őket elgondolkodtatnom. Nem hittem, hogy ez az etika-gyakorlat ennyire jó lesz. 

:-)

Gábor

Megosztás a facebookon

Hát ez a János egy nagy forma volt...:D de komolyan...nagyon tetszett ez a mai alkalom, köszönöm mindenkinek!!

Gábor szokta mondani hogy vigyünk haza valamit, egy gondolatot egy érzést vagy valamit ami megragadott minket az aznapi katekézisről...na nekem szerintem ez volt az egyik legelgondolkodtatóbb (jó szó, benne van, hogy legel) eddig az egy év alatt. Hálás vagyok Gábor gobdolataiért és kérdésfeltevéseiért, meg azért, hogy egy ilyen jó kis nagycsoportos beszélgetés alakult ki. Lehet, hogy azért örülök most ennek ennyire, mert úgy mentem, hogy na nekem most aztán annyi kedvem van János Evangéliumával foglalkozni, mint az alkének halogénaddícióját részletesen megtanulni...ismét. Aztán meg milyen jó lett...meg még páran utána elmentünk egy kicsit a feneketlen tóhoz, az is király volt. Szóval ez így nem rossz na :D

Ma már 88%-ot írtam ami szintén nem egy rossz hír, szóval köszönök mindent! 

Ja és azért is hálás vagyok, hogy ma az Üllőin nem mentem át 50-nel egy gyalogoson aki lelépett elém. Bár lehet hogy ezért ő a hálásabb. :D

További jó életet mindenkinek:

Marci

Megosztás a facebookon