Én nagyon hálás vagyok a tegnap este olvasott Csaba testvér gondolat menetért, ami nagyon nagy lökést adott lelki fejlődéseben. Ezt meg is osztanám:
Lehet, hogy mindened megvan, mégis oly gyakran egyedül érzed magad az emberek
között. Lehet, hogy biztosnak hitt kincseidet szerre elveszítetted, félelmek
gyö törnek, és nincs mibe kapaszkodnod. Érzed a lelked mélyén az olthatatlan szomjúságot
a Végtelen, a szeretet, a jóság, a tiszta fény után. Tudd, ezt a hiányt nem
tudja senki, semmi oldani, csak Isten áldó, életadó jelenléte.
Nagyon fontos lenne, hogy leülj a szobádban, a csendben, és feltedd magadnak
a kérdést: Hiszed-e, hogy aki a nyelvedet adta, tud szólni hozzád, aki a füledet teremtette,
kész és képes meghallani a szavaidat? Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot
kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle?
Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul
felfedezőútra, és csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen
célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerűbb úgy, hogy kéred
és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat
és téged is.
Ezen a földön a hit az ember egyetlen érzékszerve, amellyel átölelhetjük a természetfeletti
világot. A szemünkkel láthatjuk a színeket, a kezünkkel tapinthatjuk
a tárgyakat, a nyelvünkkel érezhetjük az ízeket, és a hitünkkel át tudjuk ölelni az
Istent. Az első imádság, amit kimondhatunk: Uram, segíts hitetlenségemen! Add,
hogy hinni tudjam, még ha nem is látlak, ha sötétben tapogatózom is, te itt vagy
mellettem, és hallod a szavamat! Szólíts meg engem!
Ember számára a földön szebb élmény nem lehet, mint amikor a nagy Isten a marék
porból született embernek az ima csendjében felfed valamit a titkaiból, engedi
meglátni ragyogó arcának szép vonásait. Hidd el, a csillogó-villogó bevásárlóközpontokon,
a zajos, elegáns partikon, de az összedőlőnek látszó életeden túl is van
élet. A Végtelen és a porszem az imádság misztériumában találkozik, az Istentől
elszakadt, siralomvölgyében élő ember képes felállni, és az ajtóban zörgető Ura
előtt megnyílni, a Teremtőjével alázatos párbeszédben egy asztalhoz ülni, és a közösen
meghozott döntések alapján e világot tovább építeni. Merj belekapaszkodni
e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és
hagyd, hogy vezessen. Ebben szeretne segítségedre lenni ez a könyv.
BÖJTE CSABA

Ezen kívül köszönök mindent, amit kaptam és ami a javamra szolgált a mai napon.
Gaben

Én nagyon élveztem ma a hittanomat a hatodikosokkal. Úgy éreztem dinamikus volt az óra és sokan hozzászóltak. A téma az öröm és a boldogság közti különbség volt. És vajon lehetünk-e szünet nélkül boldogok?
Valamint hálás vagyok, mert sokan voltunk ma a taizei imán a gimnázium kápolnájában. Nem is fértünk el egy sorban!:-)