A Hálás Gergő-novellák első része, avagy egy kaland kezdete

    Gergőékhez tegnap német vendégek jöttek. Egy idős házaspár, a család német barátai. Gergő jól szórakozott azon, hogy a két öreg mennyire meglepődött a mákos rétes hallatán. Még most sem tudja eldönteni, vajon tényleg azt hitték-e, hogy mi kábítószerrel töltjük a rétest. Ők inkább a túrósnál maradtak.

    Este Gergő operába ment. Mint később megtudta, egyik ismerőse, Bogi is operába ment aznap. Mivel egy opera van Budapesten, több mint valószínű, hogy ugyanazon voltak. Gergőnek ez volt az első operaélménye (nagyjából hatéves kora óta, de arra nem nagyon emlékszik) annak ellenére, hogy vérbeli pesti srác (pontosabban budai), de végül kellemesen csalódott az előadásban.

    Azonban itt még korántsem ért véget a nap. Miután elkísérte barátait az operából a koleszukig, elhatározta, hogy fölkeres egy helyet...a kollégiumtól egy perc sétára volt a Gutenberg tér. Gergő nem tud arról, hogy járt volna ott valaha is (annak ellenére, hogy ő egy pesti srác, illetve budai), azonban tudja, hogy a téren forgattak jeleneteket ahhoz a filmhez, amihez az operában is forgattak jeleneteket, és amiben Gergőnek júliusban sikerült is statisztálnia. Iszonyatosan várja már, hogy végre kijöjjön ez a film, ugyanis a könyvet, amiből adaptálták épp most olvassa és zseniálisnak találja. Egy Dan Brown-könyvről van szó: ez az Inferno. Így hát Gergő az esőben, a kihalt utcán elsétált a Gutenberg térre. Konstatálta, hogy ő maga is filmbe illően néz ki: fekete öltönyben és fekete ingben, szürke nyakkendőben, feje fölé tartott fekete esernyővel és fekete aktatáskával (miben vigyen ugye a férfiember kaját magával az operába), egyszóval talpig feketében masírozott a sötét pesti utcán, az esőben. Ettől a festői szituációtól valahogy különlegesnek érezte magát. Olyan volt, mintha az Ördögűző cimű filmben találta volna magát.

    A térre érve egyszerre elkapta a "Gergőpillanat". Szinte látta maga előtt az egész forgatást, és a helyet elnézve rögtön tudta, melyik részt forgathatták itt, ettől nagyon izgatott lett, teljesen bezsongott. Ekkor kezdett el szakadni az eső, így egy ideig kénytelen volt behúzódni néhány kőpárkány alá és kénytelen volt ott maradni azon az igen kedves helyen.

    Hazafele úton halálos nyugalommal szállt fel a rossz irányba menő villamosra. Ez annak ellenére történt, hogy ő egy ízig-vérig budai és pesti valaki. A szörnyű tévedésre csak három megálló után jött rá, és a bakiról egyből eszébe jutott az a bizonyos temetős-eltévedős kalandja, de ez már egy másik történet, ami szintén megér egy mesét.

   Miután nagy nehezen hazatalált érezte, hogy eljött az ő ideje, és egy finom kábszeres rétes társaságában leült Scooby-Doot nézni, amely a mai napig a kedvenc meséje.

Sok mindenért lehetett hálás Gergő ezen a napon: a németek, opera a barátokkal, ördögűzés, eső, Gutenberg tér Tom Hanks lába nyomával, villamosok útvesztője, mákos Scooby-Doo...örült, hogy a kellemetlen helyzetekben is tudott mosolyogni a hülye szituáción, amiben épp volt, és már várta, hogy elmesélhesse őket narrátorának, kinek kilétét homály fedi. Összességében úgy látta, hogy Isten aznap is vele volt. Vele nevetett, vele járt-kelt, vele tévedett el, hogy aztán együtt hazataláljanak. Folytatás következik...

Megosztás a facebookon