Egy nagyon aktív és kihívásokkal teli hét után, jött a jól megérdemelt egyházmegyei szakmai nap a katekétáknak. A téma missziós lelkület volt, és elsősorban Kató Csaba előadása mozgatott meg, ami teli volt király történetekkel. Ez az egyik:

http://idokjelei.hu/2011/12/kinek-kell-a-fiu/

Később egy szuperjót beszélgettem az egyik bérma fiammal, Lőrinccel. Olyan jó, hogy van két bérma fiam és egy keresztfiam! Már csak feleségem és lányom nincs. De majd egyszer!:-)

Este aztán egy kis pihi: Vacsora és filmnézés Flórával, és ami a lényeg: finomra sikerült a tonhal krémem!

Most pedig következzen egy kiadós alvás, aztán pedig az Úr napja!

Lámpa leó...

Gábor

Megosztás a facebookon

Ma hosszú napom volt.

Nagyon örülök, hogy sokan írnak ide, jó érzéssel tölt el!

Ma dolgoztam, amiért hálás vagyok, mert szeretem megtanulni, mit is jelent a munka. Azért is örülök, mert pénzt kereshetek ( és meg is találom :) ), ami fontos, mert a családom sosem volt a "hűdegazdag".

Délután tanultam, és hálás vagyok, mert erőt tudtam venni magamon, legyőzve a fáradtságot és lustaságot.

Este pedig skype-olhattam újfent, amiért szörnyen hálás vagyok. A boldogság könnyeit kaptam ma ajándékba.

Nagyon köszönöm Istennek, hogy szerethetek, mert nincsen jobb az őszinte, tiszta szeretetnél.

Amit még inkább köszönök, hogy engem is szeretnek.

Köszönöm ezt a gyönyörű mai napot! 

Bogi

 

p.s.: Ez egy kicsit érzelmesre sikerült, de ez engem cseppet sem zavar, remélhetőleg mást sem. :)

 

Megosztás a facebookon

A Hálás Gergő-novellák első része, avagy egy kaland kezdete

    Gergőékhez tegnap német vendégek jöttek. Egy idős házaspár, a család német barátai. Gergő jól szórakozott azon, hogy a két öreg mennyire meglepődött a mákos rétes hallatán. Még most sem tudja eldönteni, vajon tényleg azt hitték-e, hogy mi kábítószerrel töltjük a rétest. Ők inkább a túrósnál maradtak.

    Este Gergő operába ment. Mint később megtudta, egyik ismerőse, Bogi is operába ment aznap. Mivel egy opera van Budapesten, több mint valószínű, hogy ugyanazon voltak. Gergőnek ez volt az első operaélménye (nagyjából hatéves kora óta, de arra nem nagyon emlékszik) annak ellenére, hogy vérbeli pesti srác (pontosabban budai), de végül kellemesen csalódott az előadásban.

    Azonban itt még korántsem ért véget a nap. Miután elkísérte barátait az operából a koleszukig, elhatározta, hogy fölkeres egy helyet...a kollégiumtól egy perc sétára volt a Gutenberg tér. Gergő nem tud arról, hogy járt volna ott valaha is (annak ellenére, hogy ő egy pesti srác, illetve budai), azonban tudja, hogy a téren forgattak jeleneteket ahhoz a filmhez, amihez az operában is forgattak jeleneteket, és amiben Gergőnek júliusban sikerült is statisztálnia. Iszonyatosan várja már, hogy végre kijöjjön ez a film, ugyanis a könyvet, amiből adaptálták épp most olvassa és zseniálisnak találja. Egy Dan Brown-könyvről van szó: ez az Inferno. Így hát Gergő az esőben, a kihalt utcán elsétált a Gutenberg térre. Konstatálta, hogy ő maga is filmbe illően néz ki: fekete öltönyben és fekete ingben, szürke nyakkendőben, feje fölé tartott fekete esernyővel és fekete aktatáskával (miben vigyen ugye a férfiember kaját magával az operába), egyszóval talpig feketében masírozott a sötét pesti utcán, az esőben. Ettől a festői szituációtól valahogy különlegesnek érezte magát. Olyan volt, mintha az Ördögűző cimű filmben találta volna magát.

    A térre érve egyszerre elkapta a "Gergőpillanat". Szinte látta maga előtt az egész forgatást, és a helyet elnézve rögtön tudta, melyik részt forgathatták itt, ettől nagyon izgatott lett, teljesen bezsongott. Ekkor kezdett el szakadni az eső, így egy ideig kénytelen volt behúzódni néhány kőpárkány alá és kénytelen volt ott maradni azon az igen kedves helyen.

    Hazafele úton halálos nyugalommal szállt fel a rossz irányba menő villamosra. Ez annak ellenére történt, hogy ő egy ízig-vérig budai és pesti valaki. A szörnyű tévedésre csak három megálló után jött rá, és a bakiról egyből eszébe jutott az a bizonyos temetős-eltévedős kalandja, de ez már egy másik történet, ami szintén megér egy mesét.

   Miután nagy nehezen hazatalált érezte, hogy eljött az ő ideje, és egy finom kábszeres rétes társaságában leült Scooby-Doot nézni, amely a mai napig a kedvenc meséje.

Sok mindenért lehetett hálás Gergő ezen a napon: a németek, opera a barátokkal, ördögűzés, eső, Gutenberg tér Tom Hanks lába nyomával, villamosok útvesztője, mákos Scooby-Doo...örült, hogy a kellemetlen helyzetekben is tudott mosolyogni a hülye szituáción, amiben épp volt, és már várta, hogy elmesélhesse őket narrátorának, kinek kilétét homály fedi. Összességében úgy látta, hogy Isten aznap is vele volt. Vele nevetett, vele járt-kelt, vele tévedett el, hogy aztán együtt hazataláljanak. Folytatás következik...

Megosztás a facebookon

A mai napom elég egy hangú volt. Nem csináltam igazából semmit, de azt elég intenzíven. Ez eddig elég rosszul hangzik, de én nagyon élveztem főleg, hogy az elmúlt két hétben 7-nél később nem kelltem. Szóval szükségem volt erre a semmittevős napra, ezért nagyon hálás vagyok.

Ezen kívül hálás vagyok a Katáért és a családomért.

Gaben

Megosztás a facebookon

Szép jó reggelt mindenkinek így délben :D

Alapvetően a tegnapi napomról írnék mert nagyon hálás vagyok a délutánomért, amit a kedvenc zenekarommal tölthettem egy STÚDIÓBAN(!!). Szóval hamarosan elkészül majd az első számunk stúdió felvétele, amihez tegnap felvettük a sávokat.

Eléggé féltem attól, hogy mivel egy stúdióban minden hallatszik, itt fog bedőlni a nem létező zenész-énekes karrierem, de szerintem minden jól ment, ugyan két szám felvételét terveztük tegnapra és csak egyel lettünk kész de ezzel legalább elég jól (ez azt jelenti, hogy nekünk tetszik nem azt, hogy bárki másnak is fog :D)

Utána megünnepeltük kedvenc dobosunkat hiszen 20 éves nagyfiú lett.

Eszméletlenül hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak és egy hülye ötletből, hogy csináljunk egy bandát idáig jutottunk...

Orsinak meg külön köszönöm a képeket! :)

Egyszóval egy nagyon jó nap volt a tegnapi!

Köszönöm!

 

Ha ebből nem tudod ki vagyok akkor valamit rosszul kommunikálok :D

 

Ui.: írtam két egész jó kémia emeltet a héten itthon (80-81), még ezért is hálás vagyok!

 

Hú de hosszú lett ez :D

Megosztás a facebookon

szóval az első köszönetem (bocsi iskolába járó egyetemisták) az, hogy nekem minden hétvégém 3 napos lesz:D így hát a délelőttöm halálos nyugalomban telt. sokáig aludtam, aztán olvasgattam, tanulgattam. aztán együtt ebédelt a család (a kicsik nélkül, de az mindegy), ami így elég vicces volt, és finom természetesen:D

a délutánért nagyon nehezemre esik hálát adnom. néhány napja a bkk nem akarta elhinni, hogy diák vagyok, ezért ma az akácfa utcai pótdíjbefizetőhelyre vezetett az első utam. de még ott sem akarták elhinni, szóval máshová küldtek ahol elromlott a gép, így újfent átirányítottak és így tovább. azért az nagyon jó volt, hogy többnyire kedves embereken kellett átküzdenem magam. ja, és hogy miután átestem a holtponton már könnyebb volt mosolyogni.

plusz kedves csillanás volt a sötét hangulatomban egy sétáló feka, aki énekelgetve haladt előttem mikor a végső állomásomra igyekeztem. ő tipikusan megmosolyogtatós pillanat lett volna ha jókedvemben vagyok, így csak septiben megelőztem, de utánam szólt, és nagyon szépeket mondott nekem. bár köztudott, ha a feka szőkét lát egyből lehazudja a holdat az égről, de azért jól esett..:D

hát szóval ez a kis kirándulás nem esett annyira jól, ezért nagyon örülök,hogy végre sikerült rendeznem a dolgot, már nyugodtan aludhatok.

doró:)

Megosztás a facebookon